Edgar Allan Poe: Válogatott művei

Book served its purpose

Reading Hungarian books, and sometimes also books in some other foreign language, I have noticed that I cannot follow the overall idea of the book, but still feel it useful to continue reading. So especially in this case. Actually, this book has not got any general line, because it is a collection of chosen works as its title says. Short stories, in somd cases, very short stories about some curious events. Paying notice to the long list of words searched in the Hungarian dictionary is a clear proof about the usefulness of the book as a means of learning the language.

I do not stop asking what makes just the Hungarian language so hard to learn. Hungarian is a relative language to my own Finnish. The relativity is generally known and evident on every page of any Hungarian book or text, but why so difficult? Three strong common feaures: some couple lf hundred words, primitive words of general existence and everyday life. The general structure of grammar, word suffixes, often two or three in stead of using prepositions as most other languages do. Intonation, such an invisible thing having something so common that I really have been asked abroad whether I am Hungarian of Finn. I cannot find any other reason for the difficulty than the small quantitative degree of these similarities, however distinct they even are. Because exactly the same similarities are apparent in the neighboring Estonian, which I consider the easiest of foreign languages, never having needed the usual methos of learning it. Just reading and speaking.

But there is a wolf hole also in Estonian. Only extremely rare if any Finnish or Estonian people can learn each other's language so well that a native speaker could not from the first word recognize the other relative. This does not disturb the communication between a Finn and an Estonian, but completely excludes it between a Finn or an Estonian and a Hungarian. I only ask, do the Hungarians feel the same way in learning Finnish or Estonian? Obviously yes. Never discussed the matter with a Hungarian, or with a Finn fot that matter, because so few Finns learn Hungarian and probably even fewer Hungarians learn Finnish.

Would there be similar difficulties between far relatives in other language groups? Sometimes I have learned that Italians and Spanish are the worst stjdents of each other's langjages. Is it really true? Why not, in the same way as in the case of Finns and Estonians? What a fascinating hobby of learning languages! Lifelong in my case as certainly in all others.

Only three out of five stars just because of something of the usual reading experience were missing in this case. I did not even try the long list of poems at the end, not having any sense for poetry in general.

A könyv teljesítette a célját

Olvasva magyar könyveket, néha más idegen nyelven könyveket, észrevettem, hogy nem tudom követni a könyv általános elképzelését, de hasznosnak tartom az olvasás folytatását. Tehát különösen ebben az esetben. Valójában ez a könyv nem kapott általános vonalat, mert a kiválasztott művek gyűjteménye, ahogyan a címe mondja. Rövid történetek, esetenként nagyon rövid történetek néhány furcsa eseményről. A magyar szótárban keresett hosszú szavak listájára való figyelmeztetés egyértelmű bizonyítékként szolgál a könyv, mint nyelvtanulás eszközének hasznosságáról.

Nem állok le azon, hogy mi okozza a magyar nyelv oly nehéznek a megtanulását. A magyar nyelv rokonos nyelv a saját finnhez. A rokonositáselmélet általában ismert és nyilvánvaló minden magyar könyv vagy szöveg minden oldalán, de miért olyan nehéz? Három erős közös félelem: néhány pár száz szó, az általános létezés és a mindennapi élet primitív szavai. A nyelvtan általános felépítése, a szót utótagok, gyakran kettő vagy három helyett az előszó használata, mint a legtöbb más nyelvben. Intonálás, egy olyan láthatatlan dolog, amelynek oly oly általános, hogy külföldön valóban megkérdezték, vajon én finn vagyok-e én magyar.

Nem találok más okot a nehézségre, mint ezen hasonlóságok kis mennyiségi mértéke, bármennyire különböznek egymástól ez már is van. Mert pontosan ugyanazok a hasonlóságok mutatkoznak a szomszédos észt nyelven, amelyet az idegen nyelvek legegyszerűbbnek tartom, soha nem volt szükségem a szokásos tanulási módszerére. Csak olvasni és beszélni.

De észt nyelven is van farkaslyuk. Csak rendkívül ritka, ha valamelyik finn vagy észt ember olyan jól megtanulja egymás nyelvét, hogy az anyanyelvűek nem tudták az első szótól felismerni a másik rokonot. Ez nem zavarja a finn és az észt közötti kommunikációt, de teljes mértékben kizárja azt a finn vagy egy észt és egy magyar között. Csak azt kérdezem: vajon a magyarok ugyanúgy érzik-e magukat a finn vagy észt tanulásban? Nyilvánvalóan igen. Soha nem vitatkoztam meg ezzel a kérdéssel egy magyarnal vagy egy finntel, mert ilyen kevés finn tanul magyarul, és valószínűleg még kevesebb magyar tanul meg finnül.

Hasonló nehézségek merülnének fel más nyelvi csoportok távoli rokonai között? Néha megtanultam, hogy az olaszok és a spanyolok a legrosszabb tanulások egymás nyelvben. Valóban igaz? Miért ne, ugyanúgy, mint a finn és az észt esetében? Milyen lenyűgöző hobbi a nyelvtanulás! Élethosszig tartó esetemben, mint minden bizonnyal.

Az öt csillagból csak három - éppen a szokásos olvasási élmény miatt - hiányzott ebben az esetben. A végén még a hosszú verslistát sem próbáltam, és általában nincs értelme a költészetnek.

Kirja toimi tarkoitukseensa

Lukiessani unkarilaisia ​​kirjoja, ja joskus myös jollain muulla vieraalla kielellä, olen huomannut, etten osaa seurata kirjan yleistä ajatusta, mutta pidän silti hyödyllisenä jatkaa lukemista. Siten erityisesti tässä tapauksessa. Itse asiassa tällä teoksella ei ole yleistä juonta, koska se on kokoelma valittuja teoksia, kuten otsikossa sanotaan. Lyhyitä tarinoita, joissakin tapauksissa, hyvin lyhyitä tarinoita joistakin erikoisista tapahtumista. Sanakirjahakujen pitkä luettelo on selvä todiste kirjan hyödyllisyydestä kielen oppimisen välineenä.

En lakkaa kysymästä, mikä tekee vain unkarin kielen oppimisesta niin vaikeaa. Unkari on oman suomen sukukieli. Sukulaisuussuhde on yleisesti tunnettu ja ilmeinen minkä tahansa unkarilaisen kirjan tai tekstin jokaisella sivulla, mutta miksi niin vaikeaa? Kolme vahvaa yhteistä piirrettä: jotkut pari sataa sanaa, alkeellisia sanoja yleisestä olemassaolosta ja arjesta. Kielioppien yleinen rakenne, sanaliitteet, usein kaksi tai kolme, sen asemesta, että käytetään prepositiota kuten useimmat muut kielet. Intonaatio, sellainen näkymätön asia, joka kuitenkin on jotain niin yleistä, että minulta on todella kysytty ulkomailla, olenko suomalainen vai unkarilainen. En löydä mitään muuta syytä vaikeudelle kuin näiden samankaltaisuuksien pieni määrä, riippumatta siitä, että ne ovat niin selviä. Vaikka täsmälleen samat samankaltaisuudet ilmenevät naapurikielessä virossa, jota pidän helpoimpana vieraana kielenä, enkä koskaan ole tarvinnut tavanomaista oppimistapaa. Vain lukeminen ja puhuminen.

Mutta suden kuoppa on myös virossa. On erittäin harvinaista, että joku suomalainen tai virolainen oppii toistensa kielen niin hyvin, että äidinkielenään puhunut ei voinut tunnistaa toista sukulaista ensimmäisestä sanasta. Tämä ei häiritse suomalaisen ja virolaisen välistä kommunikointia, mutta sulkee sen kokonaan pois suomalaisen tai virolaisen ja unkarilaisen välillä. Kysyn vain, tuntevatko unkarilaiset samalla tavalla oppiessaan suomea tai viroa? Ilmeisesti kyllä. Koskaan en ole keskustellut asiasta unkarilaisen tai edes suomalaisen kanssa, koska niin harvat suomalaiset opiskelevat unkaria ja luultavasti vielä harvemmat unkarilaiset suomea.

Olisiko muiden kieliryhmien kaukaisten sukulaisten välillä samanlaisia ​​vaikeuksia? Joskus olen ymmärtänyt, että italialaiset ja espanjalaiset ovat huonoimpia toistensa kielten oppijoita. Onko se totta? Miksi ei, samoin kuin suomalaisten ja virolaisten tapauksessa? Mikä kiehtova harrastus tämä kielten opiskelu! Elinikäinen minun tapauksessani, kuten varmaan kaikissa muissakin.